Harcosnak nevezzük magunkat.
Mert a fájdalmon, alázaton és a tiszteleten át kiismerhetjük önmagukat.
*
Mily nagyszerű látni a célt magát,
S el is érni, ha kell tűzön-vízen át.
*
Életem egy küzdelem, hinni kell, hogy végtelen,
célja van amit megér, nem adnám fel én semmiért.
*
A barát az aki megmutatja: ki lehetnél, az ellenség pedig azt, hogy ki vagy.
*
Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó. A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés.
*
Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.
*
Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása és némi önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben. És ezt a valamit mindenáron meg kell találnunk.
*
Azok vagyunk, akik a nehézségek közt vagyunk.
*
Érdemes volt születni, meghalni és e kettő között hitemért bármit kiállni.
*
„Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik; amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik. Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod őrizni lelked békéjét.” (Tatiosz)
*
“Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel, melyeknek értelmét, jelentőségét sokára ismerjük csak fel.”
(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
*
“Ilyenek vagyunk, s akinek nem tetszik, hadd röhögjön!”
(Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)
*
Mindig váltani az élet ritmusát.
Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést,
koplalást és bőséget,
józanságot és mámort,
igen, még gondot és örömet is;
tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség,
tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van.
Nem elbízni magad semmiféle helyzetben.
Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem, mely kormányozza a világot:
s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést,
önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést.
Mindig alakulni s változtatni,
odasimulni és áldozni valamit,
mindig adni, amikor kapsz,
mindig továbbadni, amit szereztél,
így vagy úgy... Csak nem „biztonságban” élni.
Mindig várni a vihart és a tűzvészt.
S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni.
Nyugodtan mondani: „Itt van.” S oltani és védekezni.
(Márai Sándor: Füves könyv - Az élet ritmusáról)
*